AZ INFORMATIKA OKTATÁSA

Néhány gondolat az informatika helyzetéről a közoktatásban

írta: Koós Antal, 2016/márc.

  - Az informatikai oktatás terjedelme, kis túlzással megfogalmazva, ma általában kimerül a "titkárnőképzésben",  azaz az irodai programcsomagok tanításában.

  - Amint van a két tantárgy, a magyar nyelv és a magyar irodalom, úgy informatikából is szükség lenne az "irodalomra",  ami   a programozást és a rendszerszervezést, illetve -tervezést ölelné fel.

  - A tanulókat meg kell ismertetni az informatika által átszőtt nagy rendszerek működési elveivel. Ilyen rendszerek például:  a villamosenergia-ipari rendszerirányítás, a vasúti irányítás, a nagy áruházláncok logisztikai rendszerei és a közigazgatási  adatnyilvántartás. Érdemes lenne a DNS-kutatás informatikai vonatkozásait, az LHC (hadronütköztető) érzékelő és  adatfeldolgozó rendszerét is áttekinteni, és még számtalan egyebet.  Ezen témák középiskolai szinten történő feldolgozása  izgalmas multidiszciplináris oktatásra adna lehetőséget.

  - A közoktatásban a tananyagot és az eszközrendszert elsősorban  a nyílt forrású és közösségi fejlesztésű  szoftverekre lenne célszerű alapozni.  Az ilyen javaslatokat általában költséghatékonysági szempontokkal támasztják alá, de  én most mást is kiemelnék:  a nyílt forrású és közösségi fejlesztések rendkívül jó példák a tudás megosztására, az egy cél  érdekében történő összefogásra; és a közoktatásban, ahol még nevelés is folyik, és maga az oktatás is tudásmegosztás, ez  hangsúlyosan kellene hogy megjelenjen.

   - Meggondolandó, hogy informatikából kötelező legyen-e érettségizni, hiszen aki e tárgyból nem ér el egy bizonyos tudásszintet, az ma  digitális analfabétának számít. 

  - Az informatikai tanárok jelentős része, tisztelet a kivételnek, nem elég felkészült, illetve nem elég lelkes. Az utóbbi oka  a tanítandó, de nem megfelelő tananyag is lehet. Az informatika egy olyan terület, ahol havonta jelentős változások történnek  a világban, és az informatikát oktatóknak ezt a dinamizmust  tudniuk kell követni. Ehhez a tananyagnak is illeszkednie szükséges, beleértve azt is, hogy elegendő mozgásteret, szabadságot kell biztosítania az oktató számára.

És most általában az oktatásról:

  - A tanulók is és a tanárok is túlterheltek.  Nem lenne szabad 0. és 7. órákat tartani.  A jelenlegi tananyagban  van annyi felesleges és elavult ismeret, aminek elhagyása az óraszámcsökkentést elősegítené. (A mindennapos testnevelés helyett  is inkább sportkörök  tartását kellene szorgalmazni.)

  - Hasznosabb lenne, ha a tanárok a sok adminisztráció egy része helyett szakköri foglalkozásokat tudnának tartani,  elősegítve a tanulóknak az érdeklődési körüknek megfelelő specializálódást,  a kreativitás kibontakoztatását.  A lexikális tudás terjedelmének további növelése felesleges,  erre már most is vannak adatbázisok és kereső szoftverek.  Az egy adott téma iránt intenzíven érdeklődő tanuló a tevékenysége során amúgy is fel fogja "csipegetni" a számára szükséges lexikális ismereteket.

  - A tervezett 9 osztályos általános iskolát rossz ötletnek tartom.  Nagyon sok olyan tanuló van,  akinek sajnos a   8.-os vagy akár a 7.-es tananyag bizonyos tantárgyakból már részben "emészthetetlen",  illetve az iskola elvégzése utáni  terveikhez általuk feleslegesnek gondolt. Nos, ezek a diákok visszafogják az egész osztály haladását, s ha ez    meghosszabbodik még egy évvel, akkor az nyilván nem jó.  A 9 osztályos rendszer bevezetését akkor tartom elfogadhatónak,  ha egyidejűleg jelentősen megemelődik a 6 osztályos gimnáziumok  befogadóképessége.

(A szerző és a forrás megadásával az írás átvehető, közölhető.)