AZ INFORMATIKA OKTATÁSA

Néhány gondolat az informatika helyzetéről a közoktatásban

írta: Koós Antal, 2016/márc.

- Az informatikai oktatás terjedelme, kis túlzással megfogalmazva, ma általában kimerül a "titkárnőképzésben", azaz az irodai programcsomagok tanításában.

- Amint van a két tantárgy, a magyar nyelv és a magyar irodalom, úgy informatikából is szükség lenne az "irodalomra", ami a programozást és a rendszerszervezést, illetve -tervezést ölelné fel.

- A tanulókat meg kell ismertetni az informatika által átszőtt nagy rendszerek működési elveivel. Ilyen rendszerek például: a villamosenergia-ipari rendszerirányítás, a vasúti irányítás, a nagy áruházláncok logisztikai rendszerei és a közigazgatási adatnyilvántartás. Érdemes lenne a DNS-kutatás informatikai vonatkozásait, az LHC (hadronütköztető) érzékelő és adatfeldolgozó rendszerét is áttekinteni, és még számtalan egyebet. Ezen témák középiskolai szinten történő feldolgozása izgalmas multidiszciplináris oktatásra adna lehetőséget.

- A közoktatásban a tananyagot és az eszközrendszert elsősorban a nyílt forrású és közösségi fejlesztésű szoftverekre lenne célszerű alapozni. Az ilyen javaslatokat általában költséghatékonysági szempontokkal támasztják alá, de én most mást is kiemelnék: a nyílt forrású és közösségi fejlesztések rendkívül jó példák a tudás megosztására, az egy cél érdekében történő összefogásra; és a közoktatásban, ahol még nevelés is folyik, és maga az oktatás is tudásmegosztás, ez hangsúlyosan kellene hogy megjelenjen.

- Meggondolandó, hogy informatikából kötelező legyen-e érettségizni, hiszen aki e tárgyból nem ér el egy bizonyos tudásszintet, az ma digitális analfabétának számít.

- Az informatikai tanárok jelentős része, tisztelet a kivételnek, nem elég felkészült, illetve nem elég lelkes. Az utóbbi oka a tanítandó, de nem megfelelő tananyag is lehet. Az informatika egy olyan terület, ahol havonta jelentős változások történnek a világban, és az informatikát oktatóknak ezt a dinamizmust tudniuk kell követni. Ehhez a tananyagnak is illeszkednie szükséges, beleértve azt is, hogy elegendő mozgásteret, szabadságot kell biztosítania az oktató számára.

És most általában az oktatásról:

- A tanulók is és a tanárok is túlterheltek. Nem lenne szabad 0. és 7. órákat tartani. A jelenlegi tananyagban van annyi felesleges és elavult ismeret, aminek elhagyása az óraszámcsökkentést elősegítené. (A mindennapos testnevelés helyett is inkább sportkörök tartását kellene szorgalmazni.)

- Hasznosabb lenne, ha a tanárok a sok adminisztráció egy része helyett szakköri foglalkozásokat tudnának tartani, elősegítve a tanulóknak az érdeklődési körüknek megfelelő specializálódást, a kreativitás kibontakoztatását. A lexikális tudás terjedelmének további növelése felesleges, erre már most is vannak adatbázisok és kereső szoftverek. Az egy adott téma iránt intenzíven érdeklődő tanuló a tevékenysége során amúgy is fel fogja "csipegetni" a számára szükséges lexikális ismereteket.

- A tervezett 9 osztályos általános iskolát rossz ötletnek tartom. Nagyon sok olyan tanuló van, akinek sajnos a 8.-os vagy akár a 7.-es tananyag bizonyos tantárgyakból már részben "emészthetetlen", illetve az iskola elvégzése utáni terveikhez általuk feleslegesnek gondolt. Nos, ezek a diákok visszafogják az egész osztály haladását, s ha ez meghosszabbodik még egy évvel, akkor az nyilván nem jó. A 9 osztályos rendszer bevezetését akkor tartom elfogadhatónak, ha egyidejűleg jelentősen megemelődik a 6 osztályos gimnáziumok befogadóképessége.

(A szerző és a forrás megadásával az írás átvehető, közölhető.)