A kicsi lány Zoé ölébe hajtotta fejét, és hagyta, hogy simogassák.

- Ez a test nem az igazi formád, ugye? - kérdeztem.

- Nem az - felelte.

- Hogy nézel ki valójában?

- Nem emberi szemnek való látvány.

- Mert... - haboztam kimondani -, mert visszataszítónak találnánk?

- Nem, nem azért, hanem mert nem is vennétek észre.

- Olyan kicsi vagy?

- Igen is, meg nem is. A tömeggel bíró részem csak pár milligramm, de azok is egymástól ezer fényévekre szétszórva léteznek.

- Ezt nem értem.

- Képzeld úgy, mint a kvantumfizikátokban leírt összekapcsolódott részecskepárokat.

- Entanglement?

- Csak hasonló. De nem csak ebből állok, e részeim egy zárt felületet feszítenek ki a több dimenziós térben. Gondold el, mint egy óriási, színes, alakját változtató szappanbuborékot.

- Még nem észleltünk ilyesmit.

- Talán...

- Igen?

- Talán, nem is juttok el arra a szintre.

- Miért?

- Nem lesz rá időtök... hacsak meg nem változtok.

- Értem. És ez a mostani tested? Ez miből van?

- Mint a tiéd. Egyetlen apró részecském köré kikristályosítottam az anyagot. Szeretem ezt csinálni - mondta, és Zoéra nézett. - Ez a cirógatás nagyon jól esik. Energiával tölt fel.

Koós A., 2020-01-17