demok@Ráció

írta: Koós Antal, 2023/szept.

A mesterséges intelligencia (MI) alapú rendszereket már évek óta fejlesztik, nevelgetik (egyre több adatot töltenek beléjük és finomítják az algoritmusaikat), de a fejlesztők csak a közelmúltban mutatták be őket a nyilvánosság előtt hatalmas érzelmi hullámokat kiváltva, lelkendezést és félelmet egyaránt. Az MI óriási lehetőséget jelent az emberi civilizáció számára, de akár a pusztulását is előidézheti, nem azért mert az MI gonosz lenne vagy hatalomra törne, egyáltalán nem, az MI csak arra képes, amire az ember felkészíti, ám tudjuk, hogy az ember minden tudásából és találmányából "rendszerint" saját társai ellen fordítható fegyvert is kovácsol. A civilizációnak szüksége van a tűzre, a késre, a dinamitra (például alagútépítéshez), a nukleáris energiára - és az MI-re (többek között orvos-biológiai kutatásokhoz is). Az MI-t persze betilthatnák a kormányzatok, de ez a tiltás valószínűleg nem vonatkozna magára a kormányzatra, ami erősen aggályos lenne, és akkor gondoljunk még a rejtve működő szervezetekre vagy a diktatórikus vezetésű országokra. A szellem már kiszabadult a palackból és soha többé nem lehet oda teljes egészében visszagyömöszölni. Talán itt az ideje, hogy elővegyük és leporoljuk Asimov robotokra vonatkozó törvényeit, ám ezt ebben az írásban nem vállaljuk fel. E helyett a demokratikus társadalmi berendezkedés megerősítését célzó néhány javaslatot sorolunk fel, amelyek megvalósítását az MI alkalmazása már a közeli jövőben lehetővé tesz.

Egy demokratikus választási rendszerben ugyan mindenki szavazhat (van azért néhány kivétel: a közügyektől eltiltottak és a gondnokság alatt állók), és minden voks egyformán számít, de ez a szisztéma önmagában még messze nem biztosítja azt, hogy a megfelelő vezetők kerüljenek az ország élére és a kormányzati tevékenység majd legalább közelítsen az optimálishoz. Ennek oka igen egyszerű. (Tudom, definiálni kellene, hogy mi az optimális, de hagyjuk ezt a feladatot a közgazdászokra és a "népjóléttel" foglalkozó minisztériumra.) A választásokon történő eredményes részvételhez széles körben ismertetni kell a párt programját, és meg kell győzni a polgárokat arról, hogy az országnak és személy szerint az egyes embernek az új vagy a régi-új vezetés alatt jobban megy majd a sora. A kampányhoz sok pénz kell, és amelyik párt kasszájában több van, az harsányabban hirdetheti a programját, több és színvonalasabb plakátok által, nagyobb jelenléttel a hagyományos médiában és az internetes portálokon stb. Az éppen regnáló kormánypárt mindig helyzeti és pénzbeli előnyt élvez, és ha nem rontott el valamit nagyon a ciklus alatt, akkor nagyobb eséllyel nyerheti meg a soron következő megmérettetést is. Ez erősen jellemző az olyan országokra, ahol van egy domináns nagy párt és több kisebb. Ahol több nagyobb párt létezik, ott azok kampánybüdzséi is összehasonlíthatók, sok pénz áll szemben sok pénzzel, és az lesz a győztes, aki nagyobb csinnadrattát tud csapni. A sok pénz a tisztességtelen eszközök bevetésének valószínűségét is növelheti.

Ideológiák: konzervatív, liberális, demokrata, republikánus stb. A választásokra készülő pártok megpróbálják elhitetni a polgárokkal, hogy az ország sorsa csak az ő irányításuk alatt, az ő elveik gyakorlatba ültetése által biztosított. A cél érdekében a kampányrendezvényeken és a médiában mindent feketén vagy fehéren láttatnak, és ahelyett, hogy objektíven tájékoztatnák az embereket, az érzelmekre hatnak, azaz manipulálják őket (ellenségkép, létbizonytalanság, istentelenség, dicső múlt stb.). Érzelmeket sokkal könnyebb kiváltani az emberből, mint mélyen elgondolkodtatni. És a gyűlölet felszítása gyerekjáték, "olcsón" kivitelezhető. Az ország vezetésére érdemtelenek azok a politikusok, akik megvezetik az embereket, ám mégis megnyerhetik a választást ügyes trükkjeik és gazdag támogatóik pénze révén. A hatalom "demokratikus" megszerzése késhegyig menő küzdelemmé aljasul, holott az ország tisztességes szolgálatának elnyeréséről kellene hogy szóljon. A  küzdelem kiélezettsége azt mutatja, hogy a választási rendszer szabályozása, de még inkább a kormányzásnak a demokratikus rendszerekben kiépített általános szerkezete és módja nem megfelelő.

A jelenlegi választási rendszer kedvez az erőt felmutatni képes egoista és hataloméhes egyéneknek, és ha mindez gátlástalan manipulációs hajlammal is társul, akkor abból semmi jó nem származhat. A Homo sapiens (vajon tényleg megjelent már a Földön?) még nagy mértékben alá van vetve a származásából fakadó beidegződéseknek: kell egy karizmatikus, határozott kiállású vezér (domináns egyed), aki jobban tudja, mit kell tenni, nekünk, választópolgároknak meg a gondolkodással sem kell fáradnunk (falka vagy inkább csorda mentalitás).

A kormányzati ciklus hossza országonként változó, de általában nem rövidebb 4 évnél, és ha a legfőbb vezető (berendezkedéstől függően: miniszterelnök, államfő, elnök) a felsorolt személyiségi jegyekkel bír, akkor a pártján belül illetve a kormányzó koalíciós pártok felett valószínűleg "teljhatalommal" rendelkezik. És ha ugyanakkor a kormányzó párt vagy pártok megfelelő többséggel rendelkeznek a parlamentben, akkor ez a vezető gyakorlatilag királyi uralkodóként irányíthat. Lehet, persze ő az "igazságos Mátyás király" vagy a "haza tévedhetetlen bölcse", de ez a felállás akkor is nagyon veszélyes. Igaz ugyan, hogy egy erősen központosított rendszer gyorsan képes reagálni a kihívásokra (háború, gazdasági válság, pandémia), de ugyanilyen gyorsan rendkívül rossz döntéseket is meg lehet hozni, amelyek káros következményeit azután nem lehetséges könnyen javítani. Ha ez utóbbi történik, akkor természetesen a külső tényezők vagy akár egy belső ellenség lesz az oka mindennek. (Emlékszem, hogy a szocialista Magyarország idején szinte minden problémáról azt állították, hogy az az imperialista és bűnös "Nyugatról gyűrűzött be".) A hatalom megtartása érdekében eltussolják a kellemetlen ügyeket, a lojalitás erősebb kívánalom lesz, mint a hasznos teljesítmény. Kisebb gazdaságok működését az is félreviheti, ha az állami beruházási pénzek elköltésekor a kedvenc oligarchák érdekkörébe tartozó tevékenységekre valahogy mindig több jut, mint más fejlesztendő területekre.

Nem szabad, hogy egyetlen vagy néhány ember döntésén ilyen sok múljon. Egy kiegyensúlyozottabb, a megegyezésre jobban rászorító rendszerre van szükség, olyanra amelyben az ország jövőjét markánsan meghatározó intézkedéseket nagyjából mindegyik parlamenti párt támogatni tudja. (Igen, tudom, már megint definiálni kellene a markáns és a nagyjából kifejezéseket. Vajon bizonyos esetekben elegendő a jelenlegi kétharmados törvénykezési gyakorlat?)

A javaslatok:

1. Kétéves kormányzati ciklusok

    A fejlettebb országokban egyre nagyobb mértékű a kormányzati munka digitalizációja, és az MI segítségével pár éven belül olyan szintet lehet elérni, hogy a szaktárcák akkor is zökkenőmentesen képesek lennének folytatni a munkát, ha a soron következő választáson a kormánypárt lecserélésre kerül. Semmi sem indokolja már a hosszabb kormányzati ciklust.

    Lehetséges ellenvetés:

        Sokba kerülne kétévente választást rendezni!

        Egyrészt az összeg eltörpül a költségvetés sok egyéb tétele mellett, másrészt, a gazdaság várt hatékonyabb működése okán ez többszörösen visszatérülne, és harmadrészt, az elektronikus voksolás elterjesztésével a költség feltehetően jelentősen csökkenthető lenne.

        Ilyen rövid idő alatt nem lehetséges a vállalt kormányzati ígéretek teljesítése.

            Amint fentebb írtuk, kiegyensúlyozottabb, a megegyezésre jobban rászorító rendszerre van szükség; és ez így megvalósulhatna. Nem szabad az ország "szekerét" ide-oda rángatni!  Elsőre úgy tünik, hogy a gyakori kormányváltás pontosan ezt eredményezné, de nem. Az éppen regnáló kormány kénytelen lenne olyan intézkedéseket hozni, amelyek túlélik az esetleges kormányváltást, mert azok az új vezetés számára is elfogadhatók.

2. A legfőbb vezetői szerepkörök időbeli korlátozása

    A legfőbb vezetők (miniszterelnök, államfő stb.) a megbízatásuk utáni következő két ciklusban ne tölthessék be ezeket a pozíciókat. Tehát az se legyen megengedett, hogy a miniszterelnök a következő két ciklusban államfő legyen, és viszont. Ez a korlátozás a személyekre vonatkozna, azaz nem lehetne megkerülni úgy, hogy a jelöltek pártot cserélnek vagy új pártot hoznak létre, aminek az élére állnak. A helyettesi megbízás betöltése sem lenne megengedett, de egy szakértői-tanácsadói már igen.

    Lehetséges ellenvetés:

        Ez nem zárja ki, hogy a pozíciót betöltő személy tulajdonképpen csak bábja a korábbi vezetőnek!

        Igen, ez kétségtelenül előfordulhat. Azonban az ilyen felállás nagyobb valószínűséggel ad lehetőséget a kormányzó párton belül más vélemények (rejtett törésvonalak) markánsabb megjelenésére, ami csökkentheti annak veszélyét, hogy a párt és az ország vezetése esetlegesen diktatórikus vonásokat vegyen fel. (Talán meg lehetne határozni a tiltott befolyásolás/nyomásgyakorlás fogalmát; a zsarolás és fenyegetés nyilván ide tartozik).

3. A miniszteri szerepkörök időbeli korlátozása

    A szaktárcák vezetőinek megbízatása legfeljebb egymásutáni két ciklusra korlátozódna, ami után legalább egy ciklusnyi kihagyással kaphatnak csak új megbízatást. Ez a korlátozás is a személyekre vonatkozna, azaz pártváltással nem lenne megkerülhető. Helyettesi vagy egyéb megbízás betöltése azonban megengedett lenne.

    Lehetséges ellenvetés:

        Ellehetetlenülne a folyamatos munkavégzés!

        Lásd az 1. pontot! Ugyanakkor a pártok rákényszerülnének, hogy több szakembert, szaktárca-várományost képezzenek ki és tartalékoljanak, ami a több szem többet lát elv alapján vélhetően optimálisabb döntéseket eredményezne.

4. Előírt koalíció

    Egy párt vagy egy nem minden parlamenti pártot összefogó koalíció folyamatosan csak négy cikluson át kormányozhatna, ami után legalább egy cikluson át az összes parlamenti pártot felölelő kormányt kellene alakítani.

    Lehetséges ellenvetés:

        Így a szélsőségesek és a "hazaárulók" is olyan befolyást szereznének az ország irányításában, ami káros kimenetellel végződhet!

         Ezt nyilván meg kell előzni. Lásd "A pártok felügyelete" részt.

5. A pártok felügyelete

     Bizonyos pártok már eleve be sem kerülhetnének a parlamentbe, sőt már korábban be kellene ezeket tiltani. Hogyan? Az MI ebben is tud segíteni. A pártoknak meg kell nevezniük a hivatalos kommunikációs felületeiket (internetes portálok, nyomtatott sajtó, TV-csatorna, rádió), ahol legalább néhány évre visszamenőleg meg kell őrizniük a publikációkat. Az MI folyamatosan elemzi az ezeken megjelent anyagokat, és pontozza, hogy azok mennyiben minősülnek például rasszistának, kirekesztőnek, erőszakosnak stb.-nek. Ugyancsak meg kell nevezni a párt prominens személyiségeit, akiknek a nyilatkozatai szintén vizsgálat tárgyát képeznék. Egy bizonyos pontszám elérésekor a pártot bírósági eljárás alá kell vonni. Az MI által levont következtetések és pontszámok mindenki számára elérhetően megjelennének a parlament honlapján, folyamatosan, és az ominózus hivatkozások felsorolásával együtt. Amennyiben egy párt (vagy egy ahhoz köthető csoportosulás) bizonyíthatóan, a hivatalos csatornákat megkerülve terjesztene szélsőséges véleményeket, akkor ez is a párt "számláját terhelné". Az MI számára a pontozás alapjait az aktuális törvények, az Alkotmány, az Európai Unió Alapjogi Chartája, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata stb. képezné.

6. Az MI beültetése a parlamentbe

    Na, nem szó szerint! Az nyilvánvaló, hogy az egyes szaktárcáknál egyre nagyobb mértékben kell majd az MI-re támaszkodni, de a parlamenti döntéshozatalnál is lehetővé kell tenni a képviselők számára a szavazás előtti mérlegelésben (nem akartam vitát írni), hogy megkérdezhessék az MI-t az adott témában. A szaktárca feladata, hogy az előkészítéshez használt gazdasági adatok, a hatástanulmányok, a törvényi hivatkozások, környezetvédelmi megfontolások stb. az MI-ben rendelkezésre álljanak olyan formában, ami lehetővé teszi a feladat elemzését. 

    Nagyon fontos, hogy a döntés-előkészítésnél alkalmazott MI-t a polgárok is kérdezhessék (de nem feltétlen a parlamenti tárgyalással egyidejűleg). A képviselők kérdéseire adott MI-válaszokat rögzíteni szükséges, hogy a későbbiekben azokat össze lehessen vetni a döntés által kiváltott hatásokkal.

    Lehetséges ellenvetések:

    Az MI tévedhet.

    Igen, de nem az MI hozza meg a döntéseket, hanem a képviselők. Az MI-re úgy kell tekinteni, mint egy nagy tudású szakértőre, és semmi több.  Egyébként a képviselők is tévedhetnek, és előfordul, hogy a különböző szakértők sem ugyanazon az állásponton vannak. Az MI javaslatait a képviselők olyan mértékben veszik figyelembe, ahogy nekik tetszik.

    Sokba kerül.

        Ez így van. Az MI létrehozása súlyos milliárdokba kerül, és további milliárdokba a folyamatos fenntartása, de nincs más út; amelyik ország hamarabb bevonja az MI-t a kormányzati munkába, az vélhetően előnyre fog szert tenni a többiekkel szemben gazdasági téren az optimálisabb tervezésre és a kiegyensúlyozott társadalmi stabilitásra alapozva. És ha egy ország ezt nem lépi meg, akkor idővel, amikor mások már ezt megtették, a belső nyomás úgyis ki fogja kényszeríteni.

7.  A visszarendeződés  megelőzése

Az MI arra is alkalmas lesz, hogy a terítékre kerülő törvényjavaslatokat és rendeleteket abból a szempontból megvizsgálja, hogy azok a kormányzást illetően nem jelentenek-e visszarendeződést, valamely pozíció túlzott megerősítését.

8. Egyebek

- Nem mertünk konkrét javaslatokat tenni az MI (vagy az MI-k) létrehozását-programozását illetően, mert ahhoz kiváló tudású szakemberekből álló jó nagy csapatra van szükség (például speciálisan szakosodott informatikusokra, matematikusokra, közgazdászokra, jogászokra, rendszerszervezőkre). Az MI nem úgy készül el, mint egy épület vagy egy híd, hogy egyszerre csak készen lesz, hanem a kezdeti időkben folyamatosan tanítani és "nevelni" kell, mint egy gyereket.

- A parlament honlapján meg kell jeleníteni a kormányzati ciklusokra vonatkozó egyfajta BSC-t (Balance Score Card, és most egyáltalán nem a népszerűségi adatokra gondolunk). Az MI képes lenne ezt folyamatosan generálni a rendelkezésre álló statisztikai és egyéb adatokból, ha a szempontok és az algoritmusok - és ezeket lesz nehéz meghatározni - rögzítésre kerülnek.

- Nem foglalkoztunk az MI-nek az egyéb területeken történő alkalmazásával (természettudományi-technológiai kutatások, egészségügyi alkalmazások stb), mert teljesen nyilvánvaló, hogy ezek megvalósítása "minden pénzt megér".

- Az MI-k és a robotok humanoid testben történő létrehozását tiltani szükséges, mert éppen elég rasszizmus van a világban már enélkül is. Az ezen emberszerű gépek által egyesekben kiváltott ellenérzés olyan gyűlölködő viselkedési mintázatokhoz vezethet, ami azután az emberek egymás közötti viszonyában is megjelenhet.

(A szerző és a forrás megadásával az írás átvehető, közölhető.)